Vidd az ágyadba a japán erotikát

Mindenki tudja, hogy a japánok szex terén nem annyira gátlásosak, mint az európaiak. Sőt! Hogyan is viszonyulnak a szexhez? Milyen eszközöket használnak? A gésák miról híresek? Mit lehet venni szexshopban?

A japánok számára a szexualitás megtapasztalása bűntudat-mentes élmény. Ez a gyakran határokat súroló/átlépő japán erotizmus elsődleges erőforrása. Minthogy ősvallásuk, a sintoizmus maga is egy metafizikus kísérlet a jó és a rossz közötti különbség feloldására, sem az eredendő bűn, sem a gonosz szelleme nem kísérti őket. Így, a japánok számára a szex a metabolizmus része, minden morális eredetű elfojtástól mentes; szexuális vívmányaikat akár kulináris teljesítményük más aspektusaként is felfoghatjuk… A teljes cikkért kattints a képre vagy ide. A fenti kérdésekre válasz kapsz, vidd az ágyadba a japán erotikát japán szexkellékek vásárlásával.

A japánok számára a szexualitás megtapasztalása bûntudatmentes élmény. Ez a gyakran határokat súroló/átlépõ japán erotizmus elsõdleges erõforrása. Minthogy õsvallásuk, a sintoizmus maga is egy metafizikus kísérlet a jó és a rossz közötti különbség feloldására, sem az eredendõ bûn, sem a gonosz szelleme nem kísérti õket. Így a japánok számára a szex a metabolizmus része, minden morális eredetû elfojtástól mentes; szexuális vívmányaikat akár kulináris teljesítményük más aspektusaként is felfoghatjuk.
Anyagcsere-jellegû szexualitásuk természetébõl adódóan a szüzesség például számukra nem képez különösebb értéket. A szüzességnek inkább piaci értelemben vett értéke van – egy szûz nõ egy éjszakára sokkal többe kerül, de ez is inkább a japánok ínyencségérõl szól. A szüzesség izgalmas, de nem mérvadó. A kis közösségek sem bélyegezték meg azt a magányos nõt, aki teherbe esett, és apa nélkül nevelte gyermekét.
Más. Az önkielégítés, ami a viktoriánus Európában és nem csak a lélek elleni nagyon-nagyon súlyos vétekként van számon tartva, a japánok esetében inkább játék, amihez, tegyük hozzá, különös kreativitással viszonyulnak. A japán szerelmi kultúra természetérõl a történetírás az Edo-korszakban (1603-868) ad összefoglaló képet, ekkor jelennek meg a késõbb a független nyugati mûvészek által is nagyra tartott Ukiyo-e mesterek, akik a különféle életképek mellett pornográf-jellegû anyagokat is készítettek, és dokumentálták a japán önkielégítési segédeszközök gazdag instrumentáriumát is. De ez csak a japán szexualitást meghatározó egyik réteg. Ha a japánok szexualitás-koncepciója egyszerûen laza volna, ez még nem lenne elegendõ ahhoz, hogy rögtön a perverzitás mestereivé váljanak – ehhez szükség van valamilyen elfojtó erõre is. Ez egy nem közvetlenül a szexualitás ellen, hanem sokkal általánosabban, az egyén elleni, a közösségi javára felállított, mindmáig élõ, a konfuciánus etikán alapuló normarendszer. Kicsit vulgarizálva a kérdést, arról van szó, hogy a japánok cselekedeteinek hátterében ott áll a közösségtudat és az ezzel járó felelõsség. Minthogy életük java részében közösségük diplomatái, az egymással való érintkezésben nagyon sok a számunkra túlságosan formálisnak tûnõ udvariassági elem, és akár a ködösség ódiumával, de az egyeztetésekkor megpróbálják maximálisan elkerülni a frontális verbális konfrontációt.
Ebbõl ered, hogy egy nyugati számára méltán tûnhet úgy, hogy a japánoknál a forma lényegesebb, mint az igazi tartalom – tulajdonképpen arról van szó, hogy a forma számukra maga a tartalom lényeges része.
A formalizált, apró rítusokból összeálló japán létmód alapja a jelen japán hétköznapjaira is komoly kisugárzással bíró konfuciánus értékrend, illetve a középkori szamurájok etikája, a busidó (azaz a harcosok útja). Ebben az értékrendben, minthogy a hierarchiatudat és a közösségi szolidaritás az elsõdleges, nem volt helye az individuális emberi vágyak kifejezõdésének. Így a romantikus szerelem semmilyen nyilvános kifejezõdést nem kaphatott, az erkölcstelen cselekedetek, így a házasságtörés is, ha nyilvánosságra kerültek, szigorú, akár fatális büntetést vonhattak maguk után. Ennek pedig csak elméletileg látszik ellentmondani az, hogy a középkorban az utazó az országút menti fogadókban minden természetû éhségét könnyen kielégíthette.
A tradicionális japán társadalom – ebben a mai sem különbözik radikálisan – férfiközpontú, patriarchális rendszer. Az illem a szexualitást a privát övezetbe számûzi. Ez a tiltás-megengedés feszültség adja meg a japán perverzitás savát-borsát.
Az 1997-ben kiadott The International Encyclopedia of Sexuality Japánról szóló tanulmányában olvasható: „A mai Japánban az az általános nézet, hogy a szex nem valami olyasmi, amirõl beszélni illenék, így, eltekintve a szélsõséges fájdalmat okozó helyzetektõl, ameddig csak elkerülhetõ, nem udvarias másokat szexuális problémáinkkal zaklatni.” Annak ellenére, hogy a posztindusztrializáció folytán a tradicionális japán introvertáltság kezd feloldódni, a japán szexualitás megkerülhetetlenül két, egymást látszólag tagadó realitás erõterében van. A japán realitás – a szexuális realitás – a kettõs standard kuszán szõtt szövete.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Japán egy ez ideig nem ismert léptékû gazdasági fejlõdés haszonélvezõje, és ezáltal rekord dinamikájú díszletváltás elszenvedõje. Az ugrás, amelyet a tradicionális japán készségek tettek lehetõvé, önlogikája által az alapok lassú lebontását hozza magával. A mai japán tinédzserek, feltételezhetõen a tradicionális japán családmodell egyre nyilvánvalóbb válsága miatt is, egy Nyugatról, fõleg az Államokból importált egocentrikusabb, kötöttségmentesebb perspektívát tüntetnek ki. A Time ázsiai kiadásának egyik összeállítása a japán tinédzserek jövõképét vizsgálja. A megnyilatkozó fiatalok többségét csöppet sem lelkesíti a távlat, hogy szüleikhez hasonlóan „fehér inges” váljon belõlük és valamelyik gigantikus japán vállalat fegyelmezett hangyájaként szorgoskodjanak. A Time az internetes chateken kereste meg a japán tiniket. Az egyik felettébb aktuális, terítéken lévõ kérdés az, hogy erkölcsös-e vagy sem a nyilvános helyeken való csókolózás – a tradicionális illem csak annyit enged meg a pároknak, hogy kézen fogva járjanak. A tinik szerint viszont a csókolózás sem illetlen.
Általában a tinik többsége az individuális döntés szabadsága mellett foglalt állást, igaz, nem hiányoztak a tradicionalista vélemények sem – idézek egyet: „Úgy gondolom, a nyugati filmek erõsen megváltoztatták felfogásunkat. A háború után az amerikai filmek elárasztották az országot. Én a háború elõtti idõket szeretem. A mai japán fiatalok elvesztették jellegzetesen japán ártatlanságukat.”
Annak idején szamurájkarddal az oldalukon harcoltak az amerikaiak ellen, több ezren pedig kamikazeakciókkal próbálták feltartóztatni az amerikai flottát. Fura helyzet – írja a Terebess.hu a folytatás itt.