Az önkielégítés, a maszturbálás vallási megközelítése

Az önkielégítés gyakorlati kézikönyve. A tartalom itt. Az önkielégítésel kapcsolatos gyakorlati könyv 3. fejezete: Az önkielégítés, a maszturbálás (maszturbáció) vallási megközelítése, az egyház és a szex.
1. Az önkielégítés cikksorozat előszó és a Maslow piramis
2. A szexualitásban érzett szégyenérzet és bűntudat.
3. Az önkielégítés, a maszturbálás (maszturbáció) vallási megközelítése.
A keresztény egyházak többsége kevésbé határozottan, vagy szigorúan, de elítéli a testiség minden formáját, és máig él a sötét középkorból az a szemlélet, hogy a szex csak a gyereknemzés céljából elfogadott, egyébként csak bűn lehet. A tiltásukon változtatni nem tudsz, ezt nagyjából kétezer év fejlődése sem volt képes megváltoztatni, és semmiképpen sem hajlandóak belátni a tévedésüket. Ahogyan a geocentrikus világkép is csak azért ment le a torkukon, mert már szemmel látható, addig az is „bűn” volt. Erre két dolgot tudok neked mondani. Szabadon eldöntheted, hogy elfogadod e amit az egyház tanít vagy sem.
Ennek a tannak az igazsága csak tőled függ. Ha te úgy döntesz, hogy elfogadod, és frusztrálod vele magadat, tedd azt. Vagy egyszerűen figyelmen kívül is hagyhatod abban a tudatban, hogy előbb utóbb ezt is belátják, ahogyan annyi tévedésükkel már megtörtént. A személyes véleményem az, hogy hagyd figyelmen kívül. Annyiszor, de annyiszor tagadtak értelmes dolgokat karakánul sokáig, hogy eggyel több vagy kevesebb, gyakorlatilag semmit sem számít. Ne feledjük el azt a szép hosszú listát, amelyben tévedtek, és akkor is tanítottak amikor már mindenki tudta az ellenkezőjét is, sőt szinte tűzzel-vassal irtották ahol csak lehetett. Minden nagy múltú kultúra igen magas szintű szexuális műveltséggel rendelkezett, a nemiség tiltása nem véletlenül kötődik szorosan a „sötét középkor” kifejezéshez. Az, hogy a szex örömszerzési célját csak 1969-ben ismerték el egy zsinaton mindent elmond, holott komplett több ezer éves kultúrákban mindvégig elismerték.
Ez elég beszédes nem? Egyértelműen mutatja, hogy mennyire tagadóak, és idővel rá fognak jönni, hogy ismét tévedtek. (Sajnos viszont addig folyamatosan termelik a pszichoszexuálisan sérült embereket, akiket akár hívhatnánk „vallás sérülteknek” is.) Komolyan felteszem a kérdést, hogy amíg rájönnek, addig te mi a fenéért kínoznád magadat teljesen feleslegesen? Mondok egy nagyon egyszerű dolgot neked, amit vagy elfogadsz tőlem, vagy sem. A vallásod a legkevésbé sem zárja ki, hogy örömteli legyen az életed, és bőven lehetsz jó keresztény attól, hogy akár a komplett egyházat figyelmen kívül hagyd. Az egyik egy Istenbe, és a Fiába vetett hit, a másik pedig egy emberek által mesterségesen létrehozott, és fenntartott intézményrendszer, annak összes lehetséges hibájával együtt. Ez szigorúan magánvélemény, és csak te döntöd el, hogy elfogadod e vagy sem. Mondhatnám minden jogod megvan ahhoz, hogy eldöntsd melyik gondolat áll hozzád a legközelebb, és melyiket veted el. Az biztos, hogy ha ragaszkodsz az egyházhoz, és a jóváhagyását várod, akkor várhatsz rá még sokáig. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy ebben is változni fog a véleményük, de én a magam részéről nem várom ki amíg egy újabb tévedésüket belátják. Ez legyen az ő ügyük, a többi meg az én ügyem.
És van itt még egy fontos dolog. Az alábbi tanácsom a józan belátásra épül, objektivitásra, és nem hitbéli vita szülte, és nem is lehet köze hozzá a hitnek, mert orvosi szakmai kérdés! A szexuális életed sokrétű, van mentális, és fizikai összetevője is, és mindegyik egy tudományág, aminek megvannak a szakértői. Orvosoknak hívjuk őket, a nőgyógyász, urológus, andrológus, pszichológus, és azon belül is a szexuálpszichológia egy-egy szakterület, és akik a gyógyításával foglalkoznak igen magas szinten képviselik a szakmájukat! Nagyon felkészült orvosokról beszélünk tehát! Ha kérdésed, vagy problémád van, hozzájuk fordulj, ne egy laikushoz, aki nemhogy nem ért hozzá, hanem csak a maga módján tud tanácsot adni. Ő nem szakember, sőt egyes felekezeteknél él a cölibátus intézménye, tehát mondhatni a „munkája pont az, hogy ne értsen hozzá”! Ugyanúgy járj el tehát, mint egy sima megfázásnál teszed: szakembert kérdezz, a mentális, és fizikai egészséged múlik azon, hogy kire hallgatsz! Ezért a továbbiakban nem is kell foglalkoznom a kérdéssel, mert az egyház tagadásának nincsen köze a témánkhoz, az álláspontjuk tudománytalan, az egyház orvos szakmai kérdésekben nem kompetens! A képek nagyobb méretben a férfi és az apáca.