A magyar nők szexuális élete

Egy exkluzív közvéleménykutatás adott információkat 18-59 éves nőkról. A kutatás önkitöltős kérdőívvel történt.
A kérdőíveket összesen 1200 nő töltötte ki. A kérdőív kitöltése után a válaszadók azt egy lezárt borítékban adták át a kérdezőbiztosoknak, amely módszerrel a bizalmukat szerettük volna elnyerni az őszinte válaszadáshoz. A véletlen minta kisebb torzulásait súlyozással úgy korrigáltuk, hogy az adatok kor, iskolai végzettség és település típus szerint pontosan tükrözzék az ország 18-59 éves női népességét. A kérdőívben nemcsak az olyan alapvető szexuális szokásokra, mint a szexuális együttlét gyakorisága, időpontja, hosszúsága tettünk fel kérdéseket, hanem azt is megpróbáltuk feltérképezni, hogy a nők hogyan ítélik meg a szex fontosságát a párkapcsolatban; mennyire elégedettek ennek jelenlegi érvényesülésével; mit jelent nekik a szex; milyen negatív érzelmek fordultak elő eddigi szexuális kapcsolataikban. Ebben az előadásban azonban nem annyira a válaszok megoszlásáról, hanem inkább a szexhez való viszony és a szexről való beszéd társadalmi különbségeiről szeretnék beszélni.

Az elemzés során feltűnt, hogy a szexhez való viszonyt nemcsak az olyan demográfiai tényezők befolyásolják, amelyek köztudottan hatással vannak a szexuális étvágyra, mint például az életkor vagy a kapcsolat hossza, hanem beszélhetünk olyan kulturális különbségekről is, amelyek szoros összefüggést mutatnak a szexuális kultúrával.
Mivel a válaszmegtagadók személyes adatai is rendelkezésünkre álltak, először is azt elemeztük, hogy az ismert társadalmi-demográfiai csoportok között van-e szignifikáns különbség a kérdőív kitöltésében. Kiderült, hogy az idősebbek, a falusiak és az alacsonyabb iskolai végzettségűek az átlagosnál nagyobb arányban utasították vissza a kérdőív kitöltését. A szexről való nyilvános beszéd viszonylag új jelenség Magyarországon, és mivel éppen ezek a csoportok azok, amelyek kevésbé nyitottak az új társadalmi áramlatok befogadására, talán az okot a szégyenlőségben kell keresni, abban hogy ezek a csoportok úgy gondolják: a szex nem nyilvános beszéd tárgya, még egy anonim, önkitöltős kérdőív formájában sem.

Vannak azonban arra utaló adatok is, hogy nemcsak a szexről való beszéd, hanem a szexuális élet is különbözik társadalmi csoportonként. A szexet a 40 évesnél fiatalabbak, a városiak (ezen belül elsősorban a budapestiek) és a 8 általánosnál magasabb iskolai végzettségűek tartják fontosabbnak az ideális párkapcsolathoz. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a párkapcsolathoz fontos dolgokat jellemzõen aszerint rangsorolták, hogy az mennyire működik a saját kapcsolatukban.
Az elemzés során kiderült, hogy a szexuális összhangot a kapcsolat hossza befolyásolja a leginkább: minél régebben tart egy kapcsolat, annál valószínűbb, hogy csökken az összhang. Ez nyilván jól magyarázható a szexuális vonzás csökkenésével.

Emellett azonban a legfeljebb általános iskolát végzettek is valamivel rosszabbnak érzik szexuális életüket, mint képzettebb társaik. Ennek az okát azonban minden bizonnyal inkább a szexuális kultúrában mutatkozó különbségekben, semmint a kisebb szexuális vonzerőben kell keresnünk. Tekintve, hogy erre vonatkozólag nem voltak direkt kérdéseink, egyéb adatokból tudunk következtetéseket levonni.
Az egyik ilyen a férj, az élettárs helyzetére, társ-voltára vonatkozó válaszok. Kiderült, hogy a legiskolázatlanabbak között kétszer annyi (24 százalék) nő van, aki elzárkózik attól, hogy testi-lelki problémáit megossza párjával, mint a diplomások között (13 százalék). Ezen kívül, az alacsonyabb végzettségűek sokkal nagyobb arányban (11 százalék) zárkóznak el attól is, hogy bármilyen módon jellezzék partnerüknek, ha valami kellemetlen nekik a szexben, mint a magasabban képzettebbek (2 százalék). Ezek az adatok arra utalnak, hogy bizonyos társadalmi csoportokban a párkapcsolatok kevésbé jelentik két egyenrangú fél társulását, ami megnehezíti, hogy a nők élvezzék a szexet.

A szex élvezetére vonatkozó kérdések pedig egyértelműen arra utalnak, hogy az alacsonyabban képzett nők kisebb élvezetről számolnak be. A regressziós elemzés azt mutatja, hogy, hogy a szex élvezetét az iskolai végzettség magyarázza a legnagyobb mértékben: a legalacsonyabb iskolai végzettségűek sokkal kevésbé tartják élvezetesnek a szexet, mint a képzettebbek. Kétféle magyarázat kínálkozik. Az egyik szerint van összefüggés a szexuális kultúra és az iskolai végzettség között: az alacsony iskolázottságú nők és feltehetőleg hozzájuk hasonló partnereik kisebb hangsúlyt fektetnek a szex kölcsönös élvezetére, nem is tartják annyira fontosnak és kevésbé is tudnak összhangot teremteni. A második magyarázat a szex élvezetének társadalmi elfogadottságát teszi felelőssé a különbségért: bizonyos csoportokban a szex élvezete titkolnivaló dolog, míg más csoportokban ez nagyon is vállalható.

A második legnagyobb magyarázó erejű tényező a jelenlegi kapcsolat hossza minél régebben tart a kapcsolat, annál kisebb az élvezet. Ebben a vonatkozásban a kornak ettől függetlenül is van jelentősége: a 20 és 40 év közöttiek szeretik a legjobban a szexet.
A szex élvezetére vonatkozó legdirektebb kérdés az orgazmusok aránya a szexuális együttlét során. Mivel a szexnek tulajdonított élmény és az orgazmusok száma szoros összefüggést mutat, nem meglepő, hogy az alacsonyabb státuszú nők kevesebb orgazmusról számolnak be.
Az orgazmusok számára vonatkozó adatot azonban óvatosan kell kezelni, mert a válaszadók meglehetősen magas aránya (32 százalék) nem válaszolt erre a kérdésre. A nem válaszolók társadalmi-demográfiai jellemzői szignifikánsan különböznek a válaszadókétól. alacsonyabb iskolai végzettségűek, a hosszú ideje tartó kapcsolatban élők, és az idősek között sokkal nagyobb arányban vannak azok, akik talán még a kérdésfeltevést is túlságosan tapintatlannak érezték. Azt, hogy az egyedül élők közel fele nem válaszolt, egyértelműen a kérdés inadekvátságának tulajdoníthatjuk.

Felmerül a kérdés, hogy ha a szex részben valóban társadalmilag meghatározott, akkor a különböző társadalmak között is kell különbségnek lennie. Megpróbáltam a nemzetközi kutatásokban olyanokat keresni, amelyek néhány kérdése összehasonlítható a jelenlegi kutatásunkkal. Nem jártam sikerrel: mindössze egy olyan cikket találtam, amely azon kesereg, hogy mennyire nincs összehasonlítható nemzetközi adat, mert a szex-kutatások sokkal kevésbé sztenderdizáltak, mint más területek. Az egyetlen összehasonlítható adatra a híres Hite-reportban bukkantam, amit bár egészen más módszertannal, de nők körében végeztek Amerikában a hetvenes évek elején.
Eszerint majdnem 30 évvel ezelőtt az amerikai nők 82 százaléka szokott maszturbálni. A magyar nők között majdnem ugyanennyien vannak, akik azt állítják, hogy ilyet soha nem szoktak csinálni: háromnegyedük soha nem maszturbál. Szexuális partner hiányában 16 százalék szokott „magához nyúlni”, és egytized azok aránya, akik állandó partner mellett is megteszik ezt. Ez utóbbiakat azonban nem az együttlét során el nem ért orgazmus pótlása készteti erre, legalábbis nem ritkábban érnek el orgazmust, valamint sokkal gyakrabban (átlagosan havonta 12.2) élnek nemi életet, mint azok, akik soha nem maszturbálnak (9.4). Úgy tűnik, az ok inkább a szex élvezetében keresendő: minél nagyobb élvezetet okoz valakinek a szex, annál valószínűbb, hogy még egy állandó partner mellett is kielégíti magát.

Bár az „átlag” amerikai nőkhöz hasonló arányt semelyik társadalmi csoport nem éri el önkielégítésben, jelentős különbségek vannak. A maszturbálás gyakorlata mögött nemcsak a szexuális étvágy, hanem az önkielégítés megítélése is jelen van. A magasabb iskolai végzettségűek, az 50 évesnél fiatalabbak és a budapestiek sokkal kevésbé elutasítóak.

Amikor a társadalmi különbségekről beszélünk, felmerül a kérdés, hogy a különbségek valóságosak-e, tényleg különbözik-e a szexuális kultúránk, vagy csak az erről való beszéd különbözik: hogy megengedhetőnek tartjuk-e, hogy ilyesmiről beszéljünk és ha beszélünk, mennyire fontos, hogy hogyan mutatjuk be a szexuális életünket. Az utóbbi években a médiában egyre nagyobb hangsúlyt kap a szex: sok szó esik ennek fontosságáról a párkapcsolatban, és egyre hangsúlyosabb az az elvárás, hogy a nők ne csak jó anyák és jó háziasszonyok legyenek, hanem jó szeretők is.
Azok a nők, akik hamarabb fogadják be a média által sugallt új társadalmi áramlatokat, inkább igyekeznek önmagukat is az új trendnek megfelelően látni és bemutatni. Hogy emögött mekkora a valóságos változás azt csak a szexuális élet mélyebb vizsgálatával tudnánk kideríteni. Forrás Medián, Hírbank.