Merevedési zavarok, potencia problémák hatékony megoldása

A férfiak szexuális örömeit legtöbbször az zavarja meg, hogy a legkényesebb pillanatokban nincs elegendő merevedésük. A merevedési zavarokról összefoglaljuk a korszerű ismereteket. Elsősorban persze a férfiak érdekében. Bár tulajdonképpen a nők is érintettek, méghozzá kétféleképpen.

Egyrészt bizonyos értelemben a nőknél is lehet merevedésről beszélni. Közismert, hogy az izgalmi fázisban a csikló megduzzad, mintegy merevedik, s makkja kibújik az őt védő, fitymaszerű lebernyegből. Ez korántsem olyan feltűnő ugyan, mint a hímvessző merevedése, mégis fontos testi jele a nő szexuális izgalmának. Hasonlóképpen a kisajkak is megduzzadnak, vérrel telítődnek. Mindezek hiánya nem teszi ugyan lehetetlenné a közösülést, de semmiképp sem elhanyagolható, hiszen a nő így nem juthat kielégüléshez. Tudni kell, hogy a csikló makkjának merevedése csak átmeneti, s az orgazmushoz közeledve a makk visszahúzódik.

Másrészt nyilvánvaló, hogy ha a férfinak nincs merevedése, akkor a közösülés nem jöhet létre. Így nemcsak a gyermeknemzés lehetősége megy veszendőbe – ezt sokan nem is bánnák –, de többnyire a nő sem jut kielégüléshez. Nem mintha merevedés és közösülés nélkül nem elégülhetne ki, de sajnos még ma is kevesen élnek a pettingorgazmus lehetőségeivel.

Éspedig vagy azért, mert nem is tudnak róla, hogy nemcsak közösüléssel lehet kielégülni, hanem sok egyéb módon is. Vagy pedig annyira idegenkednek ezektől az egyéb módoktól, hogy nem tudják jól alkalmazni, illetve meg sem próbálják. Hogy aztán ez kinek a hibája? Valószínűleg mindkettőjüké.

Azonban tény, hogy a nő sokat tehet partnere merevedése érdekében: javíthatja, de ronthatja is annak esélyeit.

Tipikus potenciazavarok férfiaknál

A férfi merevedési probléma legsúlyosabb esete az impotencia, a teljes közösülési képtelenség, aminek persze többféle változata lehetséges.Ezek jelentőségét és kialakulását egy-két tipikus eset szemügyre vételével érthetjük meg legjobban. Egy egy 20 éves fiatalember írta:

  • Az első kielégülésemet 12 éves koromban értem el mesterséges úton. Merevedésem nagyon gyenge volt, ondóváladék szinte semmi sem. Nagyon felkészületlenül ért; szüleimmel ilyen témáról sem előtte, sem utána nem beszéltem. Csak az osztálytársaimtól hallottam erről, később pedig könyvekben olvastam utána. Az önkielégítést hetente négyszer-ötször, néha mindennap folytattam. Sajnos a mai napig nagyon gyenge a merevedésem, s az ondó mennyisége is kevés.
    Szexuális álmom sosem volt és éjszakai magömlésem sem. Reggelenként néha gyenge merevedésre ébredek. Nemi szerveim fejletlenek, a hímvesszőm merev állapotban 14 cm hosszú, a heréim pedig nagyon kicsik. A másodlagos nemi jelleg is gyengén mutatkozik rajtam. Hiába vártam arra, hogy majd megférfiasodom. Még serdülőkoromban tetszett egy lány, aki sajnos nem viszonozta érzelmeimet. 17 éves koromban egy osztálytársnőm „felajánlotta szerelmét”, de nem mentem bele a kapcsolatba. 19 évesen több hónapig jártam egy lánnyal. Csak csókolózásig jutottunk. Megszakítottam a kapcsolatot, mert már arra került volna sor, amire én képtelen vagyok. Most itt vagyok, 20 éves fejjel teljes kétségbeesésben. Jövőm bizonytalanabb, mint valaha. Egyetemre jelentkeztem, de tanulni sem tudok a gyötrő érzés miatt, hogy nem vagyok férfi. Így örök magányosságra vagyok kárhoztatva.

A levélből még kiderül, hogy a fiatalember rövidlátó volt. Mindez érthetővé teszi kisebbrendűségi érzésének kialakulását, önbizalomhiányát. Az önkielégítést nyilván bűntudattal és elsietve gyakorolta, ezért nem lehetett teljes a merevedés. A túl kicsinek tartott 14 cm-es hímvessző teljesen megfelel az átlagméretnek, és semmi egyéb jel nem utal komolyabb szervi elváltozásra. Impotensnek tartja magát, holott meg sem próbálta a közösülést.

  • A környezetem mit sem sejt. Külsőleg nagy erőfeszítés árán teljesen kiegyensúlyozott embernek látszom, de belül nagyfokú kisebbségi érzésem van, azt hiszem, nem alaptalanul. Mit ér az olyan ember, aki nem tud gyermeket nemzeni?

Nyilvánvaló, hogy tele van belső feszültséggel, szorongással. S épp ez teszi lehetetlenné a normális szexuális reagálást. Pedig nem igazán impotens, hiszen vannak merevedései és önkielégítésre is képes. Márpedig a párizsi szexológiai intézet vezetője szerint impotensnek csak az nevezhető, akinél sohasem jön létre a kívánt merevedés, még önkielégítés esetén sem! Egy másik eset:

  • 25 éves férfi vagyok. Tizenéves koromat a nők utáni vágyódás és vonzalom jellemezte, de kapcsolatot kezdeményezni nem mertem. Azt hiszem, túlságosan elnyomott voltam a családban, az iskolában, és később a munkahelyemen is. Talán ez játszott közre a kisebbrendűségi érzésem, gyávaságom és örökös szorongásom kialakulásában.
    Ifjúságomra a gyakori önkielégítés volt jellemző. Katonai szolgálatom letelte után jött fel szobámba életem első nője. Rettenetesen izgultam, hiszen ez volt férfiasságom első, igazi próbatétele. Sajnos a merevedés nem következett be, a lényeges pillanatban csődöt mondtam. Bevallottam neki, hogy tapasztalatlan vagyok. Ő megértéssel fogadta, és később még egyszer feljött hozzám, de az eredmény ugyanez volt. Ettől kezdve a mai napig nincs változás. Láthatok szeretkezést, meztelen nőt élőben vagy filmen, egyre megy. Néha úgy érzem, minden átalakult bennem. Jóval kevésbé érdekelnek a nők, mint korábban. Néha mintha bele is törődnék, pedig nem akarok, mert olyan hihetetlen az egész. A vágy néha most is a régi, de sokszor fásultnak érzem magam…
    Jelenleg van egy 6 évvel idősebb barátnőm, aki nagyon megértő. Szeretjük egymást, de sajnos eredménytelenül. Persze vannak „halmazati büntetéseim” is. Nem elég, hogy kicsi a hímvesszőm, hanem merev állapotban régebben nem tudtam a bőrt hátrahúzni, csak félig és fájdalmasan…

Ebben az esetben mintegy sűrítve látjuk az impotenciához vezető legfontosabb tényezőket. Ezek között szerepet játszanak ugyan testi problémák is, de igazán döntőek a lelkiek.

A merevedési zavar okai és fajtái

A potencia problémákkal fenyegető szervi elváltozások, az idősebbek kivételével viszonylag ritkák, s többnyire átmenetiek és kivédhetők, így önmagukban ritkán okolhatók az impotenciáért. Amely – mint tudjuk – tartós állapot. Az alkalmi merevedéshiány még nem impotencia!
Ám kétségtelen, hogy jó néhány szervi elváltozás kiválthat merevedési nehézségeket, s főleg félelmet egy esetleges kudarctól, ami tartósíthatja a merevedési zavart. Ilyen elváltozások például a következők:

– Az átlagosnál kisebb hímvessző vagy here. (Nem árt tudni, hogy a merev hímvessző átlagos hosszúsága 14-15 cm, de természetesen gyakoriak a néhány centivel rövidebbek vagy hosszabbak is.)
– A görbe hímvessző, amely mereven valamilyen irányban görbületet mutat, s így eltér az átlagtól, vagyis az egyenesen fölfelé meredőtől. Technikailag ez legföljebb annyi problémát okoz, hogy kézzel kell irányítani. Az igazi probléma inkább az, hogy tulajdonosa szégyelli és csökkent értékűnek érzi magát.
– A fitymaszűkület (szaknyelven fimózis), ami fájdalmakat okozhat a merevedésnél és közösülésnél. A fájdalom pedig megszüntetheti a szexuális izgalmat, s így a merevedést is.
–  Az ún. kantár- vagy fékrövidség: ami a fityma hátrahúzódásakor feszülést és fájdalmat idéz elő. Az előbbivel együtt orvosilag könnyen megszüntethető.

A többi szervi elváltozás már inkább betegségekkel kapcsolatos. Éspedig főleg érrendszeri, idegrendszeri vagy hormonális betegségekkel – és ezek kezelésével. A vérereknek különleges szerepük van a merevedésben, hiszen ezek szállítják a vért a hímvesszőn végighúzódó barlangos testbe. Utóbbiak tágulását, telítődését és elzáródását viszont már az idegek szabályozzák. Nyilván az is baj, ha nem kap elég vért a hímvessző (például érszűkület miatt), s az is, ha csak átáramlik rajta, és nem tágítja ki fölhalmozódva a barlangos testeket.

Az ereket főleg a magas vérnyomás és a cukorbetegség támadhatja meg. A merevedési zavarok vizsgálata során tehát tisztázni kell ezek szerepét. Ráadásul a magas vérnyomás esetében az ellene adott gyógyszerek is csökkenhetik a potenciát (szerencsére nem mindegyik). A gyógyszerekkel különben vigyázni kell, mert több olyan van köztük, amely károsan befolyásolja a merevedési képességeket (például a depresszió elleni szerek vagy a vízhajtók stb.) A túlzott gyógyszerszedés tehát éppúgy károsíthat, mint az egészségtelen életmód, az erős dohányzás vagy az elhízás. Nem is beszélve az alkoholról, aminek rendszeres és túlzott mértékű fogyasztása előbb-utóbb impotenssé tehet egy férfit.

A hormonok közvetlenül nem befolyásolják különösebben a merevedési képességet. Legföljebb az androgénekről, vagyis a férfihormonokról tudjuk úgy, hogy hajlamosítanak a szexuális reagálásra, elősegítik az izgalomba jövést, s ezzel együtt a merevedést.

A hormonszint csökkenése azonban önmagában nem magyarázza a merevedés hiányát. Amit többek közt az is bizonyít, hogy egyes herélteknél, akik felnőttkorukban vesztették el heréjüket (például baleset vagy műtét következtében), mégis megmarad a merevedési képesség – pedig hát a férfihormont a herék termelik!

Említést érdemelnek viszont a nemi szervek betegségei, például a heregyulladás, a húgycső vagy a prosztata gyulladása és a nemi úton terjedő betegségek. Ezek elsősorban a velük járó fájdalom miatt váltanak ki merevedési képtelenséget. Szerencsére többségük gyorsan és biztonságosan gyógyítható, de ennek elmaradása esetén, krónikus állapotban sem kizárt a merevedési képesség. Ha mégsem jön létre, akkor ez már inkább a fájdalomtól (vagy újabb fertőzéstől) való félelem következménye.

Különleges eset a HIV-fertőzés, amely sokáig lappanghat a szervezetben anélkül, hogy bármilyen panaszt okozna. Ennek során a merevedési képességet sem befolyásolja, s ezzel lehetővé teszi a fertőzés továbbadását. Talán jobb lenne, ha az AIDS- vírusok hordozói impotenssé válnának – de hát erre nem számíthatunk. Arról még nem hallottam, hogy az AIDS-től való félelem tett volna valakit impotenssé. Ezzel nagyjából le is zárhatjuk az organikus (tehát szervi eredetű) impotenciák ismertetését. Mint látjuk, többnyire csak egyik kiváltó okát jelentik az impotenciának, s nem is mindig a legfőbbet. A vizsgálatok azt mutatják, hogy kevés az olyan impotencia, amelynek kizárólag organikus oka van.

Igen sok viszont a túlnyomórészt pszichés eredetű merevedési zavar. Ez érthető, ha meggondoljuk, hogy a szexuális élvezet lényegében lelki jelenség, ami persze testileg is megnyilvánul. Ha pedig a lelki feltételek kedvezőtlenek, akkor a testi izgalom sem bontakozhat ki. Ezek a feltételek viszont igen sokfélék és teljesen egyéniek: ugyanaz a feltétel is különböző hatással lehet, a körülményektől függően.

A pszichogén merevedési zavarok legfőbb oka kétségkívül a kudarctól való félelem, s az ezzel kapcsolatos, ideges feszültség, amely megakadályozza a szexuális izgalom kibontakozását. Ez a félelem persze nem mindig egyformán erős; előfordul, hogy csak egy bizonyos partnernél jelentkezik.

Ilyenkor szelektív („válogatós”) zavarról beszélünk, szemben a mindig, mindenkivel kapcsolatban megnyilvánuló, teljes impotenciáról. Ez utóbbi pedig vagy kezdettől fogva (pontosabban a szexuális kapcsolati próbálkozások kezdetétől fogva) fennáll, vagyis elsődleges, primer, vagy pedig később, sikeres közösülések után alakul ki, tehát szekunder.

Egyéb merevedési zavarok

Az impotencia csak az egyik – kétségkívül legsúlyosabbnak látszó – fajtája a merevedési zavaroknak. Vannak azonban másfajta ilyen zavarok is. Például, ha a merevedés akkor is fönnáll, ha már semmi szükség nem lenne rá…

Első pillantásra talán nehéz megérteni ezt a helyzetet. Az impotenciára hajlamosak esetleg még kívánatosnak is találják. Pedig hát komoly problémáról van szó, bár ezek szerencsére jóval ritkábbak. Enyhébb változatuk a sokára és nehezen bekövetkező magömlés eseteként (ejaculatio retardata) ismeretes. Ilyenkor mintha valami visszatartaná a magömlést, a férfi kínlódva mozog akár egy óra hosszat vagy még tovább. A merevedés pedig változatlanul fennáll, mert a kielégülés vágya nem hagyja csillapodni. Rendkívül fárasztó helyzet, főleg a már kielégült nő számára.

Még kellemetlenebb, sőt, kifejezetten veszélyes az ún. priapizmus, amikor a merevedés szexuális izgalom nélkül, fájdalmasan és csillapíthatatlanul jön létre. Ez leginkább cukorbajosoknál és alkoholistáknál fordul elő. Lényeges, hogy valamilyen sérülés elzárja a vér visszaáramlásának útját a barlangos testekből. Így a merevedés akár napokig fönnmaradhat, megszűnte után viszont nehezen hozható újra létre. Ez tehát az az eset, amikor a merevedés nem a szexuális izgalom jele, s mivel fájdalmas, nem is lehet azzá változtatni és kielégüléssel megoldani. (Néha éppen magömlés után keletkezik.)

Priapizmusnak szerencsére nem mondható az a merevedés, ami éjszakánként többször létrejön, gyakran szexuális álmokkal, esetleg orgazmussal jár de hamar elmúlik.

Egyesek a korai orgazmust és magömlést is a merevedési zavarok (sőt, az impotencia) tárgykörébe sorolják azon az alapon, hogy a merevedés ilyenkor már a közösülés előtt vagy annak kezdetén megszűnik. Ez a besorolás vitatható, már csak azért is, mert a „második menet” náluk már általában hosszabb, több perces közösülést jelent. A teljes merevedési képtelenség pedig igazán nem jellemző rájuk, legföljebb a merevedés közösülés közbeni fenntartására képtelenek. (Ezzel és a magömlés késleltetésének kérdésével a 11. fejezetben foglalkoztunk.)

Sokkal inkább ide tartozik azonban az az eset, amikor a merevedés a közösülés első perceiben, orgazmus és magömlés nélkül megszűnik. Általában ez is lelki okokra: valamilyen félelem megjelenésére vagy a partnerkapcsolat zavarára vezethető vissza.

Tévesen sorolják viszont az impotenciához (már akik odasorolják) a férfi nemi vágyának – ún. libidójának – erős csökkenését vagy hiányát. Az impotencia ugyanis, mint láttuk, a kívánt merevedés hiányát jelenti. Ha egy férfi nem kívánja a meglévő partnerét akkor természetesen ez a partner merevedést sem vált ki nála, de ettől még nem impotens. Sőt, akkor sem impotens, ha vannak időszakok – akár hónapokig –, amikor senkit sem kíván (mert éppen valami más köti le a figyelmét stb.) Egyébként az, hogy nem kívánja a szexet, rendszerint valamilyen szexuális funkciózavar következménye szokott lenni – ahogyan azt a második, idézett levélből láthattuk. Az ilyen nem kívánás pedig valójában csak látszólagos, hiszen tulajdonképpen kudarckerülés.

Persze ha egy férfi soha semmilyen nőt nem kíván meg, akkor bizonyos értelemben impotensnek is tekinthető. Elvileg ilyen is előfordulhat; negyedszázados praxisomban még nem találkoztam hasonlóval. Illetve csak olyannal, aki eredetileg kívánta a szexet, de aztán a csalódások, kudarcok, betegségek vagy súlyos depresszió következtében elment tőle a kedve. Nemcsak nőkkel, de férfiakkal is előfordul, hogy leszoknak a szexről!…

Egy dolgot mégis meg kell jegyeznünk: a libidóhiány okaként az említetteken kívül az a lehetőség is fölmerülhet, hogy a férfi, aki nem kívánja a nőket, esetleg férfiakat kíván, tehát valójában homoszexuális. Vagy más, különleges szexuális beállítottsága van.

Merevedési gondra megoldási kísérletek

Minthogy a merevedési zavar nem új keletű – bár korunkban mintha szaporodna! –, ősidők óta megpróbáltak tenni valamit ellene. A „népi gyógyászat” mágikus szertartásokkal kezdődött. Ebbe a varázsszavak és rigmusok éppúgy belefértek, mint a varázsitalok és „bájételek” vagy a talizmánok. A férfi „nemi erő”, vagyis potencia növelésének igen sok módszerét próbálták ki az évezredek során.

Afrodiziákumnak nevezik a potencianövelő szerek kínálatát. Ezeket vagy el kell fogyasztani, vagy pedig a hímvesszőre kell kenni, illetve rögzíteni. Indiában ilyennek tartották többek között a nyers tojás sárgáját és a fokhagymát. Az utóbbival kapcsolatos hiedelem sikeresen vészelte át az évezredeket. Olyannyira, hogy a különleges érdekességek magazinjában nemrég a következő cikk volt olvasható: Férfiak, figyelem itt a potencianövelő fokhagymakúra!

Különböző gyógyhatásokat valóban kimutattak a fokhagymáról, de potencianövelő hatása csak annyiban van, mint bármelyik fűszernek. S főleg amennyiben az érintett hisz benne! Ilyenkor ugyanis maga a hit lehet gyógyhatású.

Vannak persze újabb, kísérleti afrodiziákumok is. No, nem az alkohol egyes fajtái vagy a különböző narkotikumok (bár egyesek ezekre „esküsznek”), hanem a gyógyszer jellegű serkentőszerek, elsősorban a férfihormon tartalmú készítmények. A férfihormonról ugyanis megállapították, hogy elősegíti a ráhangolódást a szexre – még a nőknél is! –, fokozza a nemi szervek vérbőségét. Ez a hatás azonban csak akkor jelentkezik, ha a szexuális izgalom egyéb feltételei (például a pszichés feltételek) is megvannak. Semmiképpen sem pótolja ezeket. Azonkívül megvan az a veszélye az ilyen szereknek, hogy huzamos szedésük fölöslegessé teszi a szervezet saját hormontermelését, amely így csökken, sőt, leállhat (nem beszélve egyéb veszélyekről).

Ettől függetlenül újabb és újabb afrodiziákumokat kísérleteznek ki. A legjobb potencianövelők libidóserkentő hatásúak. Ám az impotenciát ezek sem gyógyítják, de a közösülést biztosítják.

Fölmerült viszont egy új lehetőség, amely a meleg értágító és vérbőséget okozó hatásán alapul. Már az ókorban is próbálkoztak melegvizes fürdőkkel vagy a hímvessző egyéb módon történő melegítésével. Ennek legkorszerűbb módja ma az infralámpa vagy a lézersugár. Az utóbbit Waynberg is alkalmazta frigid nők kezelésére – több-kevesebb sikerrel. De ugyanígy alkalmazható férfiaknál is.

Terápiás lehetőségek potenciagondokra

Sok minden hasznos lehet a merevedési zavar megoldása szempontjából, de kár ezeket találomra, vaktában alkalmazni. A komoly gyógykezelés alapja a zavar okának megállapítása. Ettől függ ugyanis a hatékony kezelés.

Az érintettek rendszerint hajlamosak azt hinni, hogy valami szervi betegség áldozatai, s ennek megfelelően gyógyszert vagy fizikoterápiát, műtétet stb. igényelnek. Az urológusok vagy más szakorvosok eddig általában ki is elégítették ezt az igényt (amitől persze a helyzet legföljebb átmenetileg javult).

Csak az utóbbi évtizedekben derült ki, hogy a merevedési zavarok többsége elsősorban nem testi, hanem lelki és kapcsolati okokra vezethető vissza. A testi elváltozások – ha egyáltalán vannak – ehhez képest másodlagosak. Ez persze nem mindjárt nyilvánvaló, s ha van valami kimutatható szervi elváltozás, ezt sokszor az orvos is elegendő magyarázatnak tekinti, és eszerint kezeli. Ami természetesen csak félmegoldás.

Az okok tisztázását megnehezíti, hogy rendszerint több okról van szó, s nem könnyű eldönteni, hogy közülük melyik az elsődleges, illetve melyik fontosabb: a testi vagy a lelki tényezők. Nem ritkaság, hogy a merevedési zavar a megtalált szervi ok (például egy gyulladás) megszüntetése után is fönnmarad, mert közben lelkileg rögzült, rossz szokássá vált.

Egy bizonyos: elsődlegesen szervi okokra főleg akkor gyanakodhatunk, ha az illetőnél sohasem – még éjjel, álmában sem! – fordul elő legalább ötperces, normális merevedés. Sokan persze nem tudják, hogy van-e náluk éjszakai merevedés, hiszen nem ébrednek föl rá. Minthogy az ennek méréséhez szükséges műszer nem hozzáférhető, csak az ún. „bélyegpróba” ajánlható: a hímvessző töve köré úgy ragasztani 2-3 összefüggő bélyeget, hogy csak merevedés esetén szakadjanak szét a perforáció mentén. Így 2-3 éjszaka során meg lehet bizonyosodni a merevedések előfordulásáról.

Ha bebizonyosodik, hogy sosincs normális merevedés, akkor tisztázandó ennek szervi oka – ami aztán vagy kiküszöbölhető, vagy nem. Előfordul, hogy csak átmenetileg küszöbölhető ki, mesterséges beavatkozással: gyógyszerekkel, injekcióval. Utóbbit közvetlenül a hímvesszőbe adják (igen kis adagban), s úgy hoz létre merevedést, hogy ellazítja a simaizmokat, szabaddá teszi a vér beáramlását a barlangos testekbe. A probléma csak az, hogy nehéz kiszámítani egy ilyen merevedés időtartamát; előfordulhat, hogy órákig tart, s külön kezelés kell a megszüntetéséhez.

Minthogy minden új merevedéshez újabb injekció kell, külföldön (főleg Amerikában) vannak férfiak, akik maguknak adják be az injekciót. Mások a merevítő protézisek valamelyik fajtáját részesítik előnyben. Ezek közül legegyszerűbb a félmerev, drótbetétes, műanyag protézis, amely állandóan félmereven tartja a hímvesszőt. Másik fajta a fölpumpálható protézis; ezt úgy operálják be a hímvesszőbe és herezacskóba, hogy a férfi néhány kézmozdulattal föl tudja pumpálni – s így merevedést tud létrehozni –, de le is tudja ereszteni. Nem igényel viszont műtétet az ún. vákuumszívó módszer, aminek működése az anyatejleszívóhoz hasonlít: a hímvesszőre csatolva a készülék majdnem légüres teret hoz létre, s ennek szívó hatására a barlangos testek megtelnek vérrel – létrejön a merevedés!

Szerencsére ritkán van szükség ilyen módszerekre, mert – mint láttuk – a merevedési zavarok túlnyomó többsége nem szervi eredetű. Vagy magában a személyiségben vannak a kiváltó okai, vagy az adott partnerkapcsolatban. Német kutatók szerint a lelki okok 5 csoportra oszthatók:
– Félelem a kudarctól vagy a szorosabb kapcsolattól. Ilyenkor a merevedési problémával magyarázza, miért kerüli a szexet minden lehetséges partnerrel.
– Elfojtott késztetések is impotenssé tehetnek.
– Különböző partnerkapcsolati problémák.
– Hiányos vagy hibás ismeretek és készségek.
– Önerősítő mechanizmusok (éspedig téves irányban). A tanuláselmélet szerint bármely cselekvés sikere megerősíti a cselekvési készséget, míg a kudarc gyengíti azt, és a sikertelen tevékenység kerüléséhez vezet. Mindkettő önerősítő mechanizmus, csak éppen ellentétes irányú.

Ez magyarázza, hogy az ismétlődő merevedési zavar szinte fóbiás félelmet hoz létre a közösüléstől, ami aztán eleve lehetetlenné teszi a szexuális izgalom kibontakozását, és kudarckerülővé teszi az érintettet. Az intim együttlétek kerülését viszont a partner úgy értelmezi, hogy „már nem szeret” vagy „biztosan mást szeret” stb. Vagyis csalódottnak érzi magát, és hajlamossá válik a szakításra.

Ebből is látszik, hogy a partner hozzáállása és a kapcsolat jellege mennyire befolyásolja a merevedési folyamatot. Az említett német kutatók szerint a partnerkapcsolati dinamika három tipikus esete ilyenkor a következő:
– A partnernőnek érdekében áll a merevedési zavar fönntartása például azért, hogy a saját szexuális problémái ne derüljenek ki, és így fölényben érezhesse magát. Egyes kutatók (Kaplan és Singer) ezt hívják „szexuális szabotázs”-nak.
– Előfordulhat, hogy hallgatólagos megegyezés jön létre a partnerek között a közösülés kerülése tárgyában, például mert az egyiknek sem megy (mondjuk a nő vaginizmusa miatt).
– A partnerek közötti hatalmi harcnak is eszköze lehet a merevedési zavar, hiszen például lehetővé teszi a férfinak, hogy a közösülés „megtagadásával” álljon bosszút a rajta uralkodni akaró partnerén stb. (Persze inkább a nő szokta „kézben tartani” – gyengeségére hivatkozva – a férfit.)

A potenciazavarok mindig partnerkapcsolatban jelentkeznek, megszüntetésük ezért sohasem csak a férfin múlik, hanem a nőn is. Érthető például, hogy a szexet nem kívánó és nem élvező nő mellett a férfinél előbb-utóbb potenciazavarok lépnek föl. De zavart válthat ki az is, ha a nő nem megértően és segítőkészen, hanem türelmetlenül vagy éppen gúnyosan reagál a merevedés hiányosságaira.

Ez „leégés” a férfi számára, ami nagyon le tudja törni az önbizalmát. Ilyenkor kezdi magát aggályosan figyelni, esetleg erőltetni próbálja a merevedést (ami nem sikerülhet).

Egy német kutató szerint még a kimutathatóan szervi eredetű – például „arteriális anomáliákból” adódó – merevedési zavaroknál sem lenne szabad elhanyagolni a lelki és kapcsolati tényezőket, mert többnyire ezek a fontosabbak.

A modern szexuálterápia alapelve a félelem és az erőltetés kikapcsolása. Ehhez általában magát a közösülést is mellőzni kell egy ideig – ám ez nem jelentheti a szex mellőzését! Épp ellenkezőleg: a rendszeres együttlétek során fölváltva foglalkozzanak egymással, pettingeljenek! Csak olyasmit csináljanak, ami könnyen megy és kellemes: egymás simogatása, puszilgatása. Ne törődjenek a merevedéssel!

Egy jó partner sokat segíthet ilyenkor például azzal, hogy igyekszik megnyugtatni a férfit, megbeszélni vele a zavar lehetséges okát és a tennivalókat. Fontos, hogy a nő ne várja el a férfitől a merevedést és közösülést, hanem mutassa meg neki, hogy másképpen is ki tud elégülni: ez hat leginkább megnyugtatóan a férfire. Ha eddig ezt nem próbálta a nő, akkor legfőbb ideje, hogy megtanulja a pettingorgazmust. Méghozzá ne csak, mint amolyan „pótmegoldást”, hanem mint a közösüléssel egyenértékű kielégülési formát. (Akinek ez nem megy, az maga is szexuálterápiai szaksegítségre szorul.)

A korszerű kezelés egyik alapelve, hogy nemcsak az egyént, hanem partnerét is kezelésbe kell venni, hiszen annak segítsége nélkül a zavar aligha oldható meg. A segítés módjára pedig meg kell tanítani a partnert, hiszen a jó szándék korántsem elegendő! Szexuálterápiai szaksegítséget sajnos nehéz találni hazánkban, mert érdemleges képzést sem az orvosok, sem a pszichológusok nem kaptak. Változást a jövőtől remélhetünk. Addig „Do it yourself!”, azaz „csináld magad!” – az elérhető információk alapján.
Források: Szexuálpszichológia, Szexpláza, Index.


Itt a legjobb SZEXSHOP és itt a legjobb POTENCIANÖVELŐK!