A vulvamasszázs már Hippokratész idejében is ismert volt, aki szerint a női hisztéria az agy és méh közötti vérellátás problémájából adódik. Ennek következtében a XIX. században az orvosilag diagnosztizált hisztériát puncimasszázzsal kezelték, így nem csoda, hogy voltak olyan nők, akik rutinszerű hisztirohamokat kaptak, s állandó kezelésre szorultak. Az orvoslás nem ismerte el a női orgazmust, így szerintük az volt a hisztéria csúcspontja, ami után látványosan lecsendesedtek az asszonyok. A gyógyítás egyáltalán nem volt szexuális, a pácienseknek kötelezően vissza kellett térniük hétről hétre a rendelőbe, s orvosilag is kimerítő volt, hiszen eleinte kézzel kellett masszírozni a hisztis nőket, lehetőleg egy órán át. Ennek következtében az 1880-as években egy brit doktor feltalálta az első elektromos vibrátort, egy ipari szerkezetet, ami jól helyettesítette az orvosi kézi masszázst, így csökkent a nőkbe fektetett munka, és a nők is meglepően jól érezték magukat a tíz perces ipari masszázstól. Maradtak ránk olyan dokumentumok, melyekből kiderül, hogy ebben a században vibrátorral gyógyították a kövérséget és a torokgyulladást is.
A vibrátor története nem feltétlenül itt kezdődik, egy párizsi erotika múzeumban járva magam láttam, hogy a dildók (amik nem vibrálnak) sokasága olyan régi, mint maga az emberiség, mondhatni amióta ember van a földön, rendületlenül folyik a maszturbálás, és igenis vannak olyan nők, akik ezeket szeretik használni. Az ókori görög társadalomban a mezőkre kitett férfi akt szobrokon rendszeresen veszítették el a szüzességüket a lányok éjszaka, s később is sokszor visszajártak a szobrokra. Az anyag és a forma értelemszerűen változott a korok fejlődésével, míg az ókorból fából, kőből, gyolcsokból maradtak fent dildók, ma már spéci formára gyúrt, mindenféle színű, többnyire test- és hüvelybarát vibrátorokat kaphatunk, elemestül. Bele sem merek gondolni milyen lehetett, amikor konnektorhoz volt kötve a gyönyörforrás.
Az első szabadalmazott vibrátor John Muir nevéhez fűződik, aki 1899-ben jegyeztette be a készüléket. Innentől kezdve a vállalkozók felfedezték a pénzkereseti lehetőséget, látták mennyi nő akarja magáénak a hisztirohamok elleni szerkezetet, így a vibrátor szépen bekerült az otthonokba. Hajtómotorjuk ekkor még kicsi volt, jelentős fejlesztésre szorult, s külsejüket tekintve is jelentős reformokat kellett végrehajtani, hogy megérkezzünk a mai ismert vibrikhez. Újabb feltalálók dolgoztak rajta – persze mind férfiak, – hogy tökéletesítsék a szerkezetet, ami gyakorlatilag hamarabb érkezett meg a háztartásokba, mint a villanyvasaló. 1917-ig az amerikaiak birtokában több vibrátor volt, mint pirítós, így 1900-1940 között újabb tervek és szabadalmak jöttek a konstruktívabb megoldások érdekében.
Ezeket is mind pasik találták ki, akik aztán hazamentek, és talán újságot olvasva konstatálták, hogy anya a hisztirohamát épp kezeli valahol a házban. Miközben az elektromos kütyüt egyre hosszabb használhatósági idővel igyekeztek megalkotni, beindult a szexipar, és a szexjátékok kelléke lett az addig orvosi műszer. A legismertebb korai vibrátoros pornó 1959-ben készült The Nun Story címmel, amiben egy csillagokkal díszített testépítő vetkőzteti le feleségét apáca szerkóból, aki aztán magának esik egy elektromos vibrátorral.
Az ötvenes évektől kezdve a hetvenes évekig katalógusok révén került a lakásokba a kütyü, fedett dobozokban. Az álcázás nem volt könnyű, voltak olyan leleményes műszakisok, akik a porszívó alkatrészeként mellékelték a vibrátort, de rejtették még manikűr készletbe is. Ekkor már nem a hisztéria gyógyítója volt, hanem egy titkos gyönyörforrás, hirtelen szégyellnivaló tárgy lett ízléstelenek köntösben, durva külsővel, akkumulátorral és nem túl hosszú zsinórral. 1973-ban Betty Dodson nőcsoportokat szervezett közös női maszturbálásra azért, hogy felszólaljon a nők szexuális öntudatáért, és megismertette híveit a Hitachi Magic Wand csodáival, amiket ő maga talált ki, ezzel népszerűsítve a nők körében a vibrátort. Ez a szexkönyv nyolc nyelven is piacra került. Még ebben az évben Eve Garden nőknek nyitott szexboltot New Yorkban, majd nem sokkal később San Franciscóban is követték a példáját. Ezekkel a lépésekkel a vibrátor végleg megszűnt hiszti elleni gyógymódnak lenni.
Mindeközben burjánzott a pornóipar, a nagyon szőrös, ma már tényleg vicces fajtából megtudta a nép, mi is a mély torok technika, és mindenki rajta volt a szexen. A dildók, vibrátorok befutottak, ám a radikális feministák igyekeztek ezt megszüntetni, mindhiába. Köztudott, hogy a nyolcvanas években felütötte a fejét az akkor még melegrákként ismert AIDS, ami komoly fenyegetettséget jelent ma is a közegészségügyre. Ez ellen szólalt fel Reagen elnök, aki az alkalmi szex helyett a vibrátort javasolta kampányaiban.
A szexuális tárgyak az emberek fantáziája szerint alakultak, így a vibrátor sem állt meg ott, hogy pusztán rezgő fallosz legyen, készítettek vele dugógépet, ánuszba való gyönyörkeltőt és csiklóizgatót mindenféle színben és formában. A vibrátor mindig társ, lehet rezgő, babarózsaszín, fekete vagy rúzs alakú, a végső választás csak rajtunk múlik. Attól különbözik a dildótól, hogy vibrál. Ha valaki önkielégítéshez keres segédeszközt, kétágút nézzen, ami lehetővé teszi a csikló stimulálását is. Léteznek háromágú masinák, a harmadik csáp az ánuszba illik, így ezt ne kezdők próbálgassák, ha lehet. Közösülés közben, közös igényként felmerülő szexuális játékot közösen válasszuk ki, a legjobb a klitorisz izgatókkal kezdeni, amik kisebb, hengeres vibrátorok. Erősebb stimuláláshoz nagyfejű műpéniszt keressünk, ami inkább egy masszázsgépre hasonlít. A kisebb, kemény műanyagból készült vibrátorok erősebb vibrációt biztosítanak, míg a gumiból vagy szilikonból készültek gyengébbet, kellemeset. Ha már beruházunk egy ilyen darabra, válasszunk olyat, aminek állítható fokozatai vannak, vízálló legyen, és ne legyen hangos. Nincs annál kiábrándítóbb, amikor valami túlságosan hangosan berreg ott lent. Forrás: Cotcot.hu